A glettelés az a fázis a felújításban, amiről sokan hajlamosak azt hinni, hogy „úgyis minden falra kell”. Pedig nem minden esetben szükséges – sőt, van, amikor kifejezetten kerülendő. Ahhoz, hogy eldöntsd, mikor kell glettelni és mikor nem, először is értened kell, mi a glettelés célja, milyen anyagokkal történik, és hogyan befolyásolja a fal végső felületminőségét.
A glettelés lényege a felület simítása. A cél az, hogy egyenletes, hibáktól mentes alapot kapjunk a festéshez vagy tapétázáshoz. Különösen fontos akkor, ha világos, sima, egyszínű falfelületet szeretnél, mert az ilyen felületeken a legkisebb hiba is azonnal látszik. A glett képes eltüntetni a kisebb egyenetlenségeket, hajszálrepedéseket, korábbi falfestések nyomait, de csodát nem tesz: ha a fal komolyabb hibás szerkezettel rendelkezik, az már vakolási vagy javítási feladat.
Új építésű lakásokban szinte mindig szükséges glettelni, mivel a falak nyers betonból vagy téglából készülnek, csak alapvakolattal rendelkeznek. A vakolat önmagában nem ad elég sima felületet – ha közvetlenül festésre kerülne, darabos, porózus hatása lenne. Ilyenkor a glettelés nem kérdés: minimum egy, gyakran két rétegben kell elvégezni, majd csiszolni, portalanítani, és csak ezután jöhet a festés vagy tapétázás.
Felújítás esetén már árnyaltabb a helyzet. Ha a meglévő fal festett, és a festék jó állapotban van – nem repedezett, nem mállik, nem szívja be az új festéket –, akkor előfordulhat, hogy elegendő csak egy alapos portalanítás, zsírtalanítás, alapozás, és már jöhet is az új festék. Viszont ha a felület egyenetlen, rücskös, vagy többféle régi festékréteg alatt foltos, színes, akkor érdemes egy vékony glettelési réteggel egységesíteni, különben az új szín sem fed szépen.
Glettelni nem érdemes, ha a célod nem a sima falfelület. Vannak olyan felhasználási esetek – például strukturált festék, rusztikus falhatás, téglaburkolat –, ahol épp a textúra adja meg a tér karakterét. Ilyenkor felesleges és pénzkidobás teljesen simára glettelni a felületet. Hasonló a helyzet, ha fával, lambériával, kővel vagy egyéb burkolattal takarod a falat – oda nem kell makulátlan glettelt felület, elég a stabil alap.
A glettelés anyagát és típusát sem mindegy, hogyan választod meg. Beltérben leggyakrabban por alapú, gipszbázisú glettet használnak, amit vízzel kevernek. Létezik készre kevert, vödrös változat is, amit főleg vékony réteghez, javításra használnak. Vizes helyiségekben nem javasolt a sima gipszes glett, mert hajlamos a penészedésre, repedezésre – oda inkább cementes, vagy páraálló változat való. A kivitelezés során nagyon fontos a száradási idő betartása, és az alapos csiszolás – különben a festék megmutatja az összes hibát.
Összességében a glettelés nem egy olyan művelet, amit automatikusan minden falra rá kell erőltetni. Gondold végig, mi a végső cél, milyen állapotban van a fal, és mennyi energiát akarsz beletenni. Ha jól csinálod, a glettelés teljesen láthatatlan lesz – de a hiánya annál inkább észrevehető.
