Egy jól sikerült felújítás után természetes, hogy szeretnéd megmutatni az eredményt – legyen szó eladásról, kiadásról, vagy egyszerűen csak arról, hogy dokumentáld a munkát. A gondosan kiválasztott burkolatok, a letisztult konyha vagy a világos nappali nem mindig adja vissza magát úgy, ahogy élőben látod. A lakásfotózás egy külön műfaj, amiben a cél nem az, hogy „szép képeket” készíts, hanem hogy a tér értelmezhető, kívánatos és otthonos legyen. Nem profi felszerelés kell, hanem jó előkészítés és tudatos szemlélet.
A rend nem tárgyalási alap – alapfeltétel. A fotózás előtti napon érdemes végigmenni a lakáson úgy, mintha vendéget várnál: semmi kábel, papírhalom, bögre az éjjeliszekrényen. A személyes tárgyak elvonják a figyelmet, szűkítik a kép értelmezését, és zavaróak lehetnek a szemnek. Nem kell sterilnek lennie a lakásnak, de legyen letisztult és nyugodt – hogy a térre tudjon koncentrálni, aki a képet nézi.
Használd ki a természetes fényt – ez az aranyóra. A legjobb időpont fotózni általában a késő délelőtt és a kora délután, amikor a nap már fent van, de még nem éget. Ne este fotózz, ne vakuval, és ne hunyorító ellenfényben. Nyisd ki az ablakokat, húzd el a függönyt, engedd be a fényt. Ha túl erős, használj áttetsző textilt a szórásra. Egy jól megvilágított szoba világosnak tűnik, még akkor is, ha egyébként nem az.
Tisztítsd meg az objektívet – akár telefonnal fotózol, akár fényképezőgéppel. Ez nevetségesen egyszerű, mégis rengeteg képen látszik az ujjlenyomat vagy a maszat. A képélesség egyik legalapvetőbb feltétele, hogy ne legyen kosz az optikán. Egy száraz törlőkendő csodákra képes – ne hagyd ki.
Ne fotózz derékmagasságból. Ez az egyik leggyakoribb hiba. A lakásfotóknál általában a 110–130 cm közötti magasság az ideális, hogy kiegyensúlyozott legyen a perspektíva. A túl magas állásból torzul a tér, a túl alacsonyból pedig elvész a térhatás. Használj állványt vagy helyezz le a telefont valamilyen stabil pontra – ez sokkal jobb, mint kézből lövöldözni.
Kerüld a „minden látszódjon” hozzáállást. Nem az a cél, hogy egyetlen képen minden fal rajta legyen, hanem hogy érzékeltetni tudd, milyen a tér. Egy-egy szögből készült, átgondolt fotó sokkal többet mond, mint egy széttorzult nagylátószögű kép. Ha kis térben dolgozol, inkább több képet készíts különböző szögekből, mint egyet „mindent bele” alapon.
Fotózz funkciót, ne csak látványt. Mutasd meg, hogyan élhető a tér: nyitott fiók, terített asztal, letett könyv, meggyújtott lámpa. Ezek nemcsak hangulatot adnak, hanem segítenek elképzelni, milyen ott élni. Ha a cél eladás vagy kiadás, ezek a képek sokkal jobban működnek, mint egy üresen álló, steril enteriőr.
Használj utómunkát, de mértékkel. Egy kis fényerő-emelés, színkiegyenlítés belefér – de ne retusálj túl mindent. A túlszaturált, túl világos képek hamis képet adnak, és csalódást keltenek, amikor valaki élőben látja a lakást. Inkább legyen valósághű, mint látványos – ez sokkal hitelesebb.
Ne feledkezz meg a részletekről sem. Egy jól elhelyezett vázáról, egy szépen elrendezett könyvespolcról, egy hangulatos lámpáról készült közeli fotó kiegészíti az egész enteriőrt bemutató képeket. Ezek adják meg az érzelmi töltetet – amitől nemcsak szépnek, hanem vágyottnak is látják az otthonod.
Egy jó lakásfotó nem a látványos dizájnról szól. Hanem arról, hogy aki ránéz, azt érezze: „itt jó lehet élni”. Ezt az érzést teremtheted meg, ha tudatosan készülsz, és nem csak kattintgatsz – hanem mesélsz képekkel.
